Portré
Starnfeld Iván
114. Hajó Magazin, 2005. január

1930-ban született. Egész élete a vitorlázáshoz köti. 1947-ben ô építette az elsô cadetot, majd a hajó kalandos úton jutott le Siófokra. Éveken keresztül vitorlázott a Budapesti Vasasban Siófokon, aztán ô lett a szakosztályvezetô. Amikor az egyesület telepet cserélt az addig Almádiban muködô MAHART-tal, és a Videoton fennhatósága alá került, eljött. Ekkor már társadalmi munkában a Magyar Vitorlás Szövetségben dolgozott.

- Miután eljöttem a Vasasból, egy ideig nem vettem részt a vízi munkákban. Korábban elvégeztem a TF-en az edzô szakot, vezettem edzéseket és rendeztem versenyeket. Szívesen foglalkoztam a vitorlázás szervezésével. Olyan munkám volt, hogy sok szabad idôvel rendelkeztem. Délutánonként bejártam a szövetségbe, számoltam a ranglistákat, kiírásokat készítettem és részt vettem mindenféle szervezési munkában.
- Járt ez annak idején tisztséggel.
- Eleinte nem. Akkoriban többen is társadalmi munkában segítettük a szövetség munkáját. 1973-ban aztán felkértek a szervezési bizottság vezetésére, és azt el is vállaltam. 1975-ben lettem fôállású fôtitkár. Akkor éppen egy éve nem volt már elnöke a szövetségnek. Én vittem az ügyeket. Nagyon jó kapcsolatom alakult ki a szövetségi kapitány Sigmond Andrással és Tóth Lászlóval, aki 1978-tól 1986-ig volt az elnökünk. Sikeres idôszak volt. Számos világversenyt rendeztünk, voltak komoly sportsikerek is. Sok mindent meg kellett tanulnunk. A vízi munka mellett szállást biztosítottunk, és bizonyos esetekben védelmet szerveztünk a versenyzôknek. 1997-ben mentem nyugdíjba, de azóta is dolgozom.
- Ha ki kellene emelnie egy embert, akivel az elmúlt évek során együtt dolgozott, akkor ki lenne az?
- Inkább kettô lenne, az egyik Tóth László, a másik Balogh Zsuzsa.
- Ha két versenyzôt?
- Fináczy György és Tuss Miklós.
- Elégedett?
- Ha arra gondolok, hogy hány hajó versenyez ma az országban, akkor elégedett vagyok. Ha arra, hogy hány világ- és Európa-bajnoki érmet nyertünk, akkor is. Nem hiszem, hogy harminc évvel ezelôtt valaki is biztosra vette volna, hogy ennyi hajó lesz, és hogy ennyi világversenyt tudunk majd rendezni. Nem is elsôsorban az olimpiai osztályok eredménytelensége fáj - az utánpótlás helyzete keserít el, persze, a kettô összefügg. Ha el akarunk érni valamit, ezen kell változtatnunk.

Litkey
Fotó: Balogh Judit